Author Archives: Zoltan Varga

Jelentős események zajlanak világszerte és bár látszólag csak a felfordulás dinamikáját képes felerősíteni a média, a háttér ennél sokkal mélyebb és összetettebb. Ahogyan a régi mondás tartja: “Egyetlen dolog állandó, az pedig a változás!” A stúdió fenntartásával szeretnénk továbbra is abban az életszemléletben részt venni, hogy hogyan lehet nem könnyelműen, hanem könnyedén élni, nem nézőponti igazságokat hangsúlyozva, hanem hiteles felismeréseket pusztán közreadva, nem túlélve, hanem megélve az életet élni és ezek mentén létezni.

A kérdés, hogyan lehet felismerni a fent említett paradox mondás jelentőségét? Hagyományos megértésre alapozva ez szinte lehetetlen. Ehhez tudatosan kockáztatni kell és hallgatni azon belső hangra, amely felveti a következőt:

Ha minden változik, akkor hogyan lehetséges az, hogy folyamatosan lehetőségem van rálátni ezekre a változásokra, vagyis ez nem csak akkor lehetséges, ha van valaki vagy valami a háttérben, aki vagy ami képes mindvégig tudatában lenni a változásoknak úgy, hogy közben részt is vesz bennük? Tehát mi van akkor ha valójában van egy “részem”, amely nem elpusztítható és folyamatosan “jelen” van? Csak eddig még senki sem említette ezt a lehetőséget, iskolában sem tanultam ilyesmiről, tehát elhittem, hogy ilyen nincs, nem lehet, mivel sosem volt elég fontos, hogy megfigyeljem.
Felmerülhet a kérdés, van-e hiteles, tudományos bizonyíték arra, hogy van egy részem amely elpusztíthatatlan? Ám a korrektség kedvéért tegyük fel a másik kérdést is : Van-e hiteles, tudományos bizonyíték arra, hogy nincs olyan részem amely elpusztíthatatlan, tehát ha a test meghal, akkor mindennek vége?
Van-e bátorságom egyáltalán komolyan elgondolkodni a fentieken? (Ha ezt a bejegyzést olvasod, akkor VAN, különben nem olvasnád.)

Nos, úgy tűnik, jelen időszak minden lehetőséget és bátorságot megad az “egyén” felébredésére. Amikor az “egyén” nem rezeg együtt semmi olyasmivel, amelyről érzi, tudja, hogy hamis. Még akkor sem, ha magas rangú vagy szerepkörű ember, vagy emberek csoportja jelentette ki az adott dologról, hogy igaz. Fokozatosan vizsgálódik, rájön mi az illúzió és mi nem. Úgyszóván amikor ráébred, hogy a vásznat nem érintik a képkockák egy mozifilmen, bármennyire is hatásosak az effektek.
Megjelenik egy tudatos megkülönböztető képesség, ám ettől még nem kívánja eltörölni a számára hamisat, hanem épp
ellenkezőleg, példát mutat, hogyan is kell tudatosnak, nem hamisnak lenni azzal, hogy ő reá nem gyakorol hatást a hamis. Ha kell, cselekszik, de tudatos minőségében. Érzékeli, tapasztalja, de rezgésével nem táplálja. Egy régi nagybecsű írás ezt az életminőséget nevezi “éber életnek”.

Gyakori felmerülő kérdés : Ok, de hogyan lehet akkor változtatni, mit kell ehhez csinálni?

Nos, nézzük meg egy példán keresztül: A kötélhúzás résztvevői nem tudnak addig pihenni, amíg legalább egyikük valósan le nem teszi a kötelet. A kötélhúzásról való beszéd táplálja a kötélhúzást, a segítség A vagy B oldalnak táplálja a kötélhúzást, a mentális, gondolati ellenkezés a kötélhúzással szemben szintén táplálja azt mert ellenerőt teremt, a valamilyen módon szurkolás a kötélhúzásnak szintén táplálja és sorolhatnánk még a rezgésbéli részvétel egyéb módjait. Tehát nem a részvétel módja számít, hanem a ténye.

Ahhoz, hogy gyökeresen megváltozzam, rezgésemben kell hangolódnom először. “Amint bent, úgy kint.” – ahogy egy régi mondás tartja és nem fordítva.

Ha hajlandóságot mutatok az önvizsgálatra és valósan felismerem, hogy a kötélhúzás pusztán a “változékony” események egyike és a saját ragaszkodásom hozza létre a képzetet, hogy foglalkozzak vele, akkor ráébredek annak hamisságára. A hamisság felismerése tehát azt jelenti, hogy nem alapozok gondolatiságot, társadalmi rendszert, életvitelt olyasmire, ami folyton átalakul, mert szenvedést fog hozni magamnak és mindenki másnak. Ezáltal nem ringatom magam azon illúzióba, hogy az adott dolog maradandó (hiszen természeténél fogva nem lehet az), mert ezzel csak csapdába csalnám magamat. A változó dolog is természetesen én vagyok, ám pusztán tudatában vagyok annak, vagy másképpen megközelítve tudatos “vagyok” rá, mint változó jelenségre. Vagyis leteszem végre a kötelet. Ha a másik oldal tartja, tartja. Ha leteszi, leteszi. Elég volt, én leteszem.

Egy korunkbéli nagybecsű írás ezt úgy fogalmazza meg, hogy ekkor “megszűnik az azonosulás”.

Amikor a felismerés megtörténik és egy ragaszkodás elengedésre kerül, a rezgés megváltozik, lágyan egyfajta felszabadultság érzés jelenik meg. Szabaddá válok valami újra, hogy kibontakozhasson az, amire születtem, amire hivatott vagyok.

A jóga több mint testmozgás, több ezer éves múltja a felébredés lehetőségét bizonyítja, a mélységét átélő gyakorlók élték és élik a mondás paradox, valós minőségét, amelyről lecsúsznak a szavak felszínes természetük miatt, ám átérezni tökéletesen át lehet a mondatot: “Egyetlen dolog állandó, az pedig a változás!”

Éld, élvezd, realizáld az életet “érintetlenül”, ám mégis nem távol maradva a nagyvilág eseményeitől, változásaitól, jelenségeitől.

Namaste!

Kedves Jógázók, nyugalmas életre Törekvők!

A Koronavírus kapcsán zajlanak az állami intézkedések, kiemelt fontossággal kezelvén a higiéniai szempontokat és az emberek közötti személyes kontaktust.

Ehhez szeretnénk hozzájárulni azzal, hogy melyek azok az egyéb cselekedetek, amelyeket könnyedén megtehetünk magunkért mindezek mellett, támogatván a test öngyógyító képességét.

     Az orvostudomány is igazolja, hogy a stresszre, a hétköznapi életritmusunkban fellelhető feszültségre elsősorban szimpatikus idegrendszeri válasszal reagálunk. Ez az „Üss vagy Menekülj” effektus, amely megjelenik érzésekben, gondolatokban is. Ilyenkor a vér az izmokba és a szívbe áramlik, a légzés felgyorsul, megannyi élettani folyamat lép életbe és talán a legfontosabb, hogy az építő folyamatok valamint az immunrendszer átmenetileg blokkolódnak. Szükséghelyzet esetén, rövid távon ez a folyamat indokolt, ám hosszútávon fenntartva könnyedén károssá is válhat.

  Kérdés, vajon hogyan tudjuk rendkívül egyszerűen aktiválni a paraszimpatikus válaszreakciót, amely valójában a „Nyugalom-Elfogadás” effektus. Ennek eredményeként a belső szer-vek újra normál vérellátást kapnak, ismét aktiválódnak az immunrendszert erősítő illetve építő folyamatok.

  Bármilyen légzéstechnika segítségünkre lehet, hiszen otthon is végezhető az egyszerű légzésfigyelés, a hasi (tüdő alsó része) légzés, avagy a teljes jógalégzés (has, mellkas, tüdőcsúcs). Ahhoz, hogy ezeket végezzük, előképzettség sem szükséges. Néhány percet erre szánni napközben pedig szintén lehetséges még a legelfoglaltabb munkakörökben is.

  Már a légzés egyszerű megfigyelése paraszimpatikus idegrendszeri válaszreakciót eredményez, amely az immunrendszer hatékony működését segíti elő. Ezzel áthelyezzük a fókuszt az egészségre. Olyan folyamattal is foglalkozunk ezáltal, amely már eleve úgyszólván „fertőzésblokkoló” mechanizmusokat erősít, úgyis mondhatnánk, folyamatosan egyensúlyba hozzuk magunkat. Aki pedig erre törekszik, egyre nehezebben billenthető bármilyen betegség által.

Nincs vesztenivalónk ha próbát teszünk, hiszen amíg a légzést figyeljük, épp a szimpatikus „üzemmódot” pörgető gondolatok áramlása lassulhat vagy tűnhet el egy időre. Ennek a test örülni fog és harmónikusabban működik majd.

Napjában többször megállni és csak figyelni saját légzésünkre nem kiváltság hanem bárki számára végezhető adottság. Az elme ezt esetleg unalmasnak találja, illetve lényegtelennek (főként vírussal kapcsolatos hírekhez képest), holott az „önharmónia” csodálatos alkotóeleme.

            Szerezz első kézből valódi tapasztalatot!

Egészség, erő, fiatalság-

e három földi kinccsel ajándékoz meg a hatha jóga útja

JÓGA MÍMÁNSZÁ

Az emberi test az egyik legnagyobb csoda a Földön. Csontból, húsból és vérből megalkotott teste titkokat takar, melyeket évezredek óta kutat fáradhatatlanul, keresve a nagy rejtély megoldását. Sokan voltak, akik az ember titkának felfedésére vállalkoztak, de keveseknek sikerült megszólalásra bírni. Csak az a néhány, aki fáradhatatlanul ásott mélyebbre és mindig mélyebbre a saját ÉN-jében, az jutott el oda, hogy végre megértette a legnagyobb rejtélyt: saját magát.

Indiában ősidők óta foglalkoznak az emberi lélek rejtelmeivel és nagyon sokan egész életüket annak a célnak szentelték, hogy kikutassák: mi az ember és mi a rendeltetése itt a Földön.

Elvonultak a világi élet zajától és elméjüket arra a kérdésre összpontosították: ki vagyok ÉN? Fáradhatatlan igyekvésük, sziklaszilárd kitartásuk és a vágy, amellyel az igazságot ostromolták, meghozta az eredményt: elméjük megvilágosodott és kiterítve feküdt előttük az egész LÉT titka. Megértették az ÉLET-et, meglátták a legvégső okokat, és kitárult előttük az ÚT, amely kivezet a szenvedésből és a szabadságba vezet. Tudták, hogy ez az állapot minden ember számára elérhető és tanítani kezdtek, mutatva a szabadság felé vezető utat.

A hegytetőre különböző utakon lehet feljutni. Van, aki kényelmes szerpentinen halad felfelé, mert esetleg testi állapota miatt nem bírja az erős emelkedőt, van, aki rövidíti az utat és emelkedő ösvényeken halad és vannak olyanok, akik a legrövidebb utat választják és az égbe törő sziklákon kapaszkodnak fel, hogy minél hamarabb eljussanak a célhoz.

Ugyanígy többféle úton haladhat az ember belső nagy célja felé, lelki és testi képességei  szerint. A nagy tanítók különböző rendszereket dolgoztak ki, hogy a beteljesülés mindenki számára elérhető legyen.  Ezek a rendszerek megrövidítik az utat és aki követi „előírásukat”, az egyszerűbben és hamarabb érhet el az emberi fejlődés legmagasabb fokára.

Ezeknek a rendszereknek az összefoglaló neve: JÓGA.

A jóga különböző rendszerei csak kiindulási pontjukban különböznek egymástól, de a lényege és célja valamennyinek ugyanaz: a tökéletes önismeret, amely feltétlen önfegyelemmel érhető el. A jóga tehát elsődlegesen önfegyelemre tanít, de van jóga, amelynek az értelem fegyelmezése az útja, van, amely az érzelmek feletti uralommal kezd, van,          amelynek kiindulási pontja a test, …stb. a tanítvány hajlama és képessége szerint.

Legajánlatosabb „utunkat” azzal a jógával kezdeni, amelynek kiindulási pontja a test. Ez a tökéletes egészség útja, neve:  hatha jóga.

A hatha jóga neve arra az igazságra utal,  amelyre ez a rendszer felépült. Testünket pozitív és negatív áramok éltetik és ha ezek az áramok teljes egyensúlyban vannak, akkor egészségünk tökéletes. Kelet ősi nyelvén a pozitív áramot egy betűvel jelzik: „HA”, amely annyit jelent „NAP”. A negatív áram jelölésére egy másik betű szolgál: „THA”, jelentése „HOLD”. A jóga szónak kettős értelme van. Egyik jelentése „összekapcsolás”, másik értelme megfelel az „iga” szónak. A „hatha jóga” tehát jelenti a pozitív Nap- és negatív Hold-energiák tökéletes ismeretét, teljes harmóniában és egyensúlyban való összekapcsolását, a fölöttük való feltétlen uralkodni tudást, azaz ÉN-ünk igába kényszerítését.

Egyedülálló ez a rendszer az egész világon, mert tudatosan tökéletesíti a testet. Sugárzó életerővel tölti meg és rendbe hozza esetleges hibáit. A hatha jóga visszavezet a természethez, megismertet a füvekben, fákban, gyökerekben rejlő gyógyerőkkel, megismertet a saját testünkkel, a testünkben működő erőkkel és rávezet bennünket a lélek és a test közötti szoros összefüggésekre. A test a lélek legkisebb rezdülésére reagál és a test állapotát erősen megérzi a lélek. Ezt a kölcsönhatást aknázza ki a hatha jóga, és egészségessé teszi mindkettőt: a lelket és a testet. Ennek eléréséhez meg kell tanulni, hogyan tehetjük testünket és annak minden működését tudatossá.

A hatha jóga nem végcél, hanem előkészítője a magasabb szellemi jógának.

A hatha jógának már a kezdő foka is annyira érdekes és hasznos, hogy érdemes megismerni és foglalkozni vele. A hatha jóga kezdő szintje megtanít bennünket arra, hogyan legyünk egészségesek. Megtanítja, hogy két életáram működik a testben és ezeknek tökéletes egyensúlya tökéletes egészséget jelent.

(Részletek Selvarajan Yesudian / Haich Erzsébet – Sport és jóga című könyvéből)

Az utóbbi időben több kérdés érkezett a gerincjóga órák időtartamával kapcsolatban.

Miért jó a 60 perces és miért jó a 90 perces óra?

Messziről indulunk, de ígérjük, megérkezünk a bejegyzés végére. 🙂

Az élet „is-is” alapon működik, nem pedig „vagy-vagy” alapon. Minden ami megnyilvánul, lehetőséget kapott rá, bár ezt nem szeretjük hallani mert nem tudjuk a létezés szövevényében átlátni és megmagyarázni a jelenségek valódi okait, pusztán elméleteket alkothatunk róluk. Ez természetesen nem baj, a létezés a lehetőséget bocsájtja rendelkezésre, az egyéniség kibontakozik életútja során, a személyiség az értelmezések mesgyéjén tevékenykedik.

Beszélgettünk jóga gyakorlókkal, akik mélységében szeretik átélni a testen keresztüli uralmat, a dinamikus mozgás, a test szó szerinti legyőzése révén, hiszen ilyenkor az elme is elnyugszik egyfajta csodálatos „eredményként”. A rövidebb gyakorlásokat kedvelik jobban. Komfortosabbá válnak hétköznapjaik, testi fájldalmak tűnnek el, jóleső érzéssel és izgalmas várakozással jelentkeznek a következő órára.

Beszélgettünk olyan gyakorlókkal is, akik a belső nyugalom terét igyekeznek megtalálni az órákon, ők alapvetően az elme oldaláról közelítik meg a gyakorlást, a test rugalmassága „jólléte” jelenik meg „eredményként” az ő esetükben. A hosszabb gyakorlásokat kedvelik jobban, első lépésként az elme lecsendesítésében látják a megvalósítandó irányt.

Vannak jógázók, akik széles spektrumban gyakorolnak, váltogatnak órák – óratípusok között, aktuális élethelyzetnek, körülményeknek megfelelően. A törekvéseik szerte- ágazósága révén élik át azt a belső „szabadságot” és „nyugalmat”, amely őket a jóga útján tartja.

Megfordul nálunk a stúdióban olyan ember is, aki felismerte magában azt a jógairányzatot, amellyel életviteli jelleggel kíván foglalkozni, belül érzi, tudja, hogy számára az hozza meg a teljesség felé történő kibontakozás lehetőségét.

Olyan gyakorlóval is találkoztunk, aki mélyen belül az „értelmi jóga” útját járja. Minden törekvésében a belső harmóniát keresi, nem ragaszkodik meghatározott irányzatokhoz, életviteli hozzáállása alapvetően befelé tekintő, a fizikai valóságot egyre jobban illúziónak tekinti és a belső egyensúlyra helyezi a hangsúlyt, tipikusan ez élet értelmét kutatja.

A stúdió célja, hogy a fentiek tükrében aktív részesévé váljon a gyakorlók mindennapjainak és minden hozzáállás megtalálhassa a támogatottságot.

A Gerincjóga néven ismert jógagyakorlás alapjait és teljes felépítettségét Németh Gergő hívta életre, a Mandala Jógastúdiók alapítója. Az általa kidolgozott modern mozgásterápia célja a fizikai test és az idegrendszer egészségének helyreállítása biztonságos, az anatómiai alapmozgásokra épülő gyakorlatsorokkal. Egy hagyományosan felépített gerincjóga órán a ráhangolódás és átmozgatás 45-55 percet vesz igénybe, a levezetés kb. 20 percet. Ez már több, mint 60 perc.

Ha erősíteni, nyújtani is szeretnénk az órákon, akkor egy 60 perces óránál a ráhangolódásból, ízületek átmozgatásából, levezető gyakorlatokból, relaxációból vehetünk el, elveszítve ezzel a jógaórák klasszikus, vagy a gerincjóga preventív jellegét. Ha nincs elegendő idő pl. a ráhangolódásra, hogy a felgyorsult világból érkező ember a figyelmét saját testére irányítsa, akkor a gerincjóga/jóga számos jótékony hatása sem tud kellőképpen megvalósulni. Ha a gyakorlásra szánt idő hiánya miatt nem tud megnyugodni az idegrendszer, megfelelően lelassulni a légzés, csökkenni a vérnyomás, oldódni a feszültség, akkor lehet, hogy a testedzés megvalósul, de a testtudat intenzív fejlődése, a jóga áldásos ereje, nem biztos. Mindazonáltal az idő minden gyakorlónál relatív tényező, hiszen jelenlétünk minőségétől nagymértékben függ, hogyan éljük meg a gyakorlásra szánt perceket. Kitartunk a koncentrált figyelem mellett, avagy gondolati kalandozásba bonyolódunk az ászanák kitartása közben.

A jógaórák általában 90 percesek, legyen szó bármely irányzatról. Tekinthetjük ezt tehát egyféle alapozásnak is, amely megteremti a lehetőségét a későbbi intenzívebb, fizikai vagy lágyabb, energetikailag rendkívül mély gyakorlások előtt. A gerincjóga rendszeres gyakorlása elősegítheti a harmonikusabb hétköznapokat is elmében, amely által a test ellenállóbb, közérzetünk pedig jobb lesz.

Bízunk benne, hogy minden jelenlegi gyakorló és akik tervezik elkezdeni a gyakorlást, továbbra is megtalálják a saját felismeréseiknek megfelelőt.

Szeretettel várunk Mindenkit!

Szabó Ildikó vagyok, nem különösebben spirituális, de mindenre nyitott ember. A „sors” mondhatni kesztyűs kézzel bánt velem egészen két évvel ezelőttig, amikor egyszerre az életem minden területén változások történtek. Én valóban nagyon igyekeztem állni a sarat, összeszorított foggal tettem a dolgom, de egy idő után testem-lelkem tiltakozott, olyan fizikai tüneteket produkáltam, hogy tudtam, azonnal tennem kell valamit magamért. Véletlen, vagy a sors akarata? − ki-ki értékelje saját belátása szerint – amikor azon gondolkodtam, mihez is kezdjek, rátaláltam a jógára.

Soha nem voltam jó mozgás terén, érthető tehát, hogy – látva a sok-sok éve gyakorló jógázók által bemutatott ászanákat – komoly fenntartásokkal mentem el az első jógaórára. Ezek az ászanák (tartások) első ránézésre ellentmondtak mindannak, amit az ember fizikai teljesítőképességéről addig gondoltam. Mivel azonban harcos alkat vagyok, azért csak belevágtam.

Azt mondják, a jóga szerelem első látásra, vagy soha többé. Az én esetemben szerelem volt. Már az első alkalommal éreztem, hogyan távozik a feszültség a testemből és szép lassan elkezdek újra lélegezni. Most azt gondolod ez hülyeség, ha addig nem lélegeztem, már nem is élhettem volna. És ez tulajdonképpen így is van. A sok aggódás és görcsös igyekezet miatt, hogy túléljek, csak nagy ritkán, kapkodva, felszínesen vettem levegőt.

Mindezt úgy, hogy mindaddig fel sem tűnt, amíg az oktató szelíden rám nem szólt: „lélegezz!”. Akkor döbbentem rá, mit művelek magammal.

Szerencsére, az órákon a jógaoktató és a csoport segítségével sikerült elsajátítanom a túlélés új módszerét, a jógát, és őszintén mondom, eddig ez a legjobb. Nemcsak lélegezni tanultam meg, hanem sokat tanultam a saját korlátaimról és az emberi teljesítőképességről általában. Megtanultam elfogadni, ugyanakkor feszegetni a határaimat, de mindig csak     annyira, amennyit a pillanatnyi állapotom lehetővé tett.

A jógában az a jó, hogy mindig csak annyit vár el tőled, amire éppen képes vagy. Ha hozzáfogsz, meg fogsz lepődni, hogy milyen gyorsan változik a tested és lelked, és sok-sok kellemes érzetet, sikerélményt fogsz megélni, legyél bár sokat próbált örökmozgó fiatal, vagy a korral egyre szaporodó betegségekkel küszködő idősebb valaki.

A jóga mindenkinek azt nyújtja, amire szüksége van. Ha arra vágysz, hogy feszesebb, rugalmasabb legyen a tested, akkor azt kapod, ha arra, hogy enyhüljön a hátfájásod vagy a     gyomorsav problémád, akkor azt, ha pedig a lelki egyensúlyod visszanyerése a cél, azt is eléred. Nekem elhiheted, saját bőrömön tapasztaltam. Száz szónak is egy a vége, jóga mindenkinek, minél gyakrabban.

A Szattva jógastúdiót azért hoztam létre, mert kellett egy hely, ami valóban a jógáról szól, annak minden aspektusát figyelembe véve. Egy hely, ahová vissza fogsz térni, mert megtalálod, amit kerestél, egy hely, ami nem egyszerűen csak jógastúdió, hanem közösség is, amely visszavár.

Ahogy az elején is írtam, nem vagyok hívő, de sok mindenben hiszek. Abban például rendületlenül, hogy csak rajtunk és rajtad múlik, hogy ez a stúdió milyen utat jár be.

Szeretettel várlak!